Ivanhoe [antikvár]

Az úgynevezett "Waverly-regények" szerzője mind ez ideig töretlen népszerűségének örvendett, s eképpen a maga területén bízvást nevezhető a siker L'Enfant gaté-jának. (Elkényeztetett gyermek. (francia)). Nyilvánvaló volt azonban, hogy a sűrű egymásutánban megjelenő regények előbb vagy utóbb elveszítik a közönség kegyét, az olvasó ráun olvasásukra, hacsak nem sikerül valamiképpen az újdonság színezetét adni az ezután következő műveknek. A szerző legjobban a skót szokásokat, a skót nép nyelvét meg a jeles skót személyiségek életét ismerve meghitt közelségből, következésképpen erre az alapra építette fel a műveit is, és természetszerűleg ezek voltak mindig is elbeszéléseink leghatásosabb elemei. Előre látható volt persze, hogy ha folyton s kizárólag ezekhez az eszközökhöz folyamodik, végtére is fárasztóvá válik az ismétlődés, s az olvasó is ugyanúgy kiált majd fel, mint Edwin teszi Parnell regéjében: ... Így kiált: "Szűnjék a varázs, Nem kell több ily szórakozás, Legyen hát vége már." A szépművészetek bármely neme művelőjének számára semmi sem lehet oly veszedelmes, mint ha eltűri (habár módjában állna ezt megakadályozni), hogy modorosnak tessék, vagy hogy olyan vélemény alakuljon ki róla, ami szerint mindig csak egyazon stílusban, a reá túlontúl is jellemző modorban képes sikeresen művet alkotni. Márpedig a közönség nagyon is hamar kimondja ítéletét, hogy a szerző, aki egy bizonyos műfajban olyat alkotott, ami a kedvére volt, éppen eme képessége folytán más tárggyal vagy műnemben ne is próbálkozzék, mert bizonyosan kudarcot fog vallani. A közönségnek ez a gyanakvása, amivel azokat a művészeket kezeli, akiknek műveiben örömét leli, s akiktől ezért nyomban megtagadja rokonszenvét, ha tágítani próbálják művészetük határait, jól megmutatkozik azokban a ledorongoló újságkritikákban is, melyek haladéktalanul megbírálják azt a színészt vagy más művészt, aki változtatni merészel alakításainak jellegén, holott csak művészi eszköztárát próbálja eképpen gyarapítani.