Kincsvadászok [antikvár]

Ágyúk dörögtek a távolban. . Bumm! Bumm! Haszontalan sortüzek füstje oszlott semmivé az elhaló fényekkel együtt. Szél süvített, és villámok cikáztak a lilás égbolton. Mennydörgött. Eső kopogott a hajó hullámzó fedélzetén. Ideges kiáltások biztatták a fővitorlával küzdő legénységet. Parancsok. Szitkozódások. Imák. A Revenge hatalmas hullámot lovagolt meg, majd eldőlt, amikor egy masszív szélroham oldalba kapta. A gerendák hangosan nyöszörögtek. Az emberek rémülten ordibáltak. A kalózhajó természetellenes zúgással vibrált pillanatokkal a felborulás előtt. A másodpercek teltek-múltak. Örökkévalóságnak tűnt. Végül a Revenge nagy kegyesen egy mély öbölbe süllyedt, majd az erős szélnek köszönhetően szép lassan felemelkedett. A fedélzet kiegyenesedett. Az ordibálások sötét nevetésbe torkolltak, a szédítő izgalom lassan elillant. Az emberek egymás hátát paskolták. Mindenki ünnepelt.