A párisi Notre-Dame III-IV. [antikvár]

Táblái kopottasak, kötése sérült, laza.
Sajátságos tapasztalat, hogy nemzetközi elismertetésre és hírnévre rendesen azok az írók jutnak, akiket hazájukban mint nemzeti írókat ünnepelnek. Akikben a nemzeti szellem legerősebben megnyilatkozik. Akik népük, fajuk lelkének mélységeibe behatoltak s annak sajátos vonásaival különös zamatot, zománcot és jelleget tudnak adni irodalmi munkájuknak. Ezek a nemzeti múltjukról a feledés porát, s olyan friss színekkel és ragyogással teszik élénkké, hogy távoli idegen országok olvasói előtt is kedvessé és értékessé tudják tenni históriájukat. Másik érdekes megfigyelés, hogy rendesen annak az írónak munkái élik túl a korát, aki saját korát, annak szellemét, embereit és eseményeit a legélesebben, legszabatosabban és legszínesebben tudja megörökíteni. A nemzet és a kor legerősebb megörökítése ád olyan szárnyakat az írónak, amelyekkel átröpül a századokat és az országhatárokat.