Áhitat órái I-II. [antikvár]

I. Családi áhítatosság. Eféz. III. 15—21. Felséges isten, millió világok S a por férge dicsérnek tégedet. Napok futják körűled gyors pályájok, S szeráfok térden zengnek éneket; Kunyhómat én is néked szentelem, Mint templomodban légy abban jelen. Azt megdicsóitendi jelenléted; Házam lakói mind te papjaid, Mindnyájunk szíve oltár-lángat éget S tisztán lobog az ájtat lángja itt, Az ég már itt lenn üdvöt annak ád Ki néked szentelé éltét, magát Megindító, lélekemelő látvány családi körben állani, midőn az, avval mi a világon legszentebb, legmagasztosabb, az istenséggel foglalkozik. Kit ne inditana meg a szeretett gyermekeinek életéért, egészségéért,ártatlanságáért, jóllétéért könyörgő anyának éghez emelt szemeiben csillogó köny? Ki maradhat közönyös, midőn a tiszteletre méltó atya, családja körében, 1*