Ajándék [antikvár]

Könyvkötői félvászon kötésbe újrakötve.
Részlet a könyvből: November vége volt, még délután. A széles völgy fölött vastag felhők hömpölyögtek és mély borulatot árasztottak az egész világra. Szinte úgy tetszett, hogy esteledik, a koszorúba futó hegyek körvonalai elvesztek, beleolvadtak a szürkeségbe, amelyen olykor valami baljóslatú rozsdás szín hullámzott át, mintha valahol, nehéz fátyolok mögött, egy óriási kohó ajtaját nyitották volna ki és annak a tűznek a fénye próbálna átszivárogni ezen a fojtogató sötétségen. A szél, amely mintha csak erőlködve tudná továbbpörgetni a felhők súlyos tömegét, néha egy-egy féllélegzettel a földet is végigsöpörte, megremegtette a kopasz fákat, belevijjogott a telefondrótokba, fel-felmarkolt valamennyit a száraz porhóból és játékosan, mint valami felleget, vitte rá falura, városra. Gréfné, a városi pénztáros felesége, az ebédlőben pihent. Kicsi, dundi jelenség volt s egészen elveszett abban a monstruózus alkotmányban, amelyet díványnak neveztek, s amelynek támlája oszlopokkal, tükrökkel, párkányzattal, a párkány pedig mindenféle csecsebecsével, fényképekkel, makartcsokrokkal volt megrakva és az asszony minden mozdulatára megremegett, mintha rá akarna dőlni.