Figyelő II. [antikvár]

Részlet:Hazai irodalmunk classikai elemei.Az egy közös családból származó emberiség már vajmi régen külön nyelvű ruházatu és szokásu törzsekre szakadt. Az egyes tagoknak folytonos szaporodása mindig ujabbnál ujabb kivándorlásokra, tovább terjeszkedésre és egymástól való messzebb esésre szolgált alkalmúl. Egyik félt a hideg, a másikat a meleg égaljra kalauzolta végzete. A különféle légmérséklet, az egymástól elütő táplálék, a különféle körülmények hosszabb idő lefolyása után végre más és más színt, kinézést, hajlamot, és más effélét hoztak létre az emberen, mi idővel mindig erősebb vonásokban kifejlődve indoka lett azon ellenséges érzületnek, melylyel az egyik törzsbelinek szokása a másik iránt viseltetni. A mi egyiknek legszentebb vala, a másiknak nevetséges lett; a mi az előtt legüdvösebbnek látszott, amarra kárhozatot hozott.