Huszonöt év Magyarország történelméből III. (töredék) [antikvár]

Részlet: Új irányok, s a pártok állása. Az országgyűlés végső szaka mind a nemzetben mind a kormány a kormányban elégületlenséget ébresztett. A nemzetben: ellenkező mert haladását a kifejlésben, mit már oly égetőnek érez vala, mire oly hévvel törekedék, a kormány s annak pártja által meggátolva tapasztalta. A mily örömmel vette észre az országgyűlés kezdetén a királyi előadásokból, hogy valahára már a kormány is hajlandó lemondani eddigi megkövesült stabilismusáról, s kilépni a kor és szükség igényelte reformok terére: szintoly aggodalommal s elégületlenséggel tapasztalta most, a tizennyolcz hónapos és aránylag mégis kevés eredményű országgyűlés után, hogy helyzete a kormánypolitika ezen változtával mit sem javult; sőt még kényesebbé s tán veszélyesebbé is vált, mint volt elébb, midőn csak az inertia, a mozdulatlanság ellen kellett vívnia. Mert bár hajlandónak látta is már a kormányt némi reformokra; de tapasztalta azt is, hogy az ezeket oly módon kivánja keresztülvinni, miszerint az átalakulás, így végrehajtva, magára nézve talán még károsabb lenne a régi helybenmaradásnál: mert a szabadság érdekeit s nemzeti függetlenségének oly bajosan megőrzött maradványait kellene cserébe adni a reformokért.