II. József [antikvár]

Táblák szélei kopottasak.
S. K. Padover. II. József, a császár-forradalmár. 1741-1790. Budapest, 1943. Cserépfalvi (Antiqua Nyomdai és Irodalmi Rt.). 431 p. (Nagy idők - nagy emberek). Ford. Vas István. A fedőlapot Kádár György rajzolta. Félvászon. / Részlet a könyvből: Amikor VI. Károly osztrák főherceg, Magyarország és Csehország királya, a Római Szent Birodalom és a német nemzet császára, 1740 október 20-án gombamérgezésben meghalt, Voltaire szerint ez a tál gomba megváltoztatta Európa történelmét. Négyszáz év óta először történt, hogy Habsburg uralkodó nem hagyott férfiörököst. VI. Károly azonban, hogy legidősebb lánya, Mária Terézia számára biztosítsa a trón örökségét, különféle európai hatalmakkal aláíratta a Pragmatica sanctiót, amely örököseként ismeri el Mária Teréziát. Hogy lehetőleg minél több aláírást szerezzen, VI. Károly elhanyagolta hadseregét, kiürítette pénztárát és kockára tette a birodalom hírnevét. Egyike volt azoknak az embereknek, akik hittek az írott szó szentségében. Mária Terézia huszonhárom éves korában lett osztrák főhercegnő és Magyarország és Csehország királynője. A szép fiatal asszony, aki halálosan szerelmes volt csinos férjébe, Ferencbe, Lotharingia hercegébe, nem értett sem politikához, sem a háborúhoz, a pénzügyekhez, a közigazgatáshoz, a diplomáciához, de főkép nem értett népeinek életéhez. Neveltetése semmiben sem különbözött a XVIII. század többi nemes kisasszonyáétól. Élete végéig nem tanulta meg sem a francia, sem a német helyesírást. Ezzel szemben istenfélő, buzgó katolikus volt, vakon megbízott a szentekben, hitt a királyok isteni jogaiban, a Mindenható segítségében, szomszédjainak jóakaratában és engedelmességében. Szomszédjainak egyike II. Frigyes porosz király volt.