Magduska öröksége / A pénzes molnár románcza [antikvár]

Táblái foltosak. Táblák belső felén és a szennylapokon kisebb foltokkal. Oldalsó lapélein apró folttal.
Részlet a kötetből: "Mint valami csodáról, úgy beszéltek az egész városban álmélkodva, szörnyűködve, de még a mellé szerény véleményképpen ki is cifrázva egy-két szitokkal, összeszamarazva, összemarházva a fejcsóválás mellé, hogy Bana Sándor nem fogadta el az örökséget, melyet Szilágyi István uram hagyott neki, azaz voltaképpen nem is neki, hanem a feleségének és utána a gyermekeinek. Nem csak nem fogadta el, hanem szinéből, kedvéből kikelve, nagy fölháborodással, undorodva visszautasította. Reszketett minden tagjában, mikor ezt kimondta ott az urak előtt. Sápadt volt, mint a halálra vált, mikor ezt kimondta, de azért kimondta, nem egyszer, de százszor, annyiszor, a mennyiszer csak előhozták, akárhogy biztatták is, hogy ne bolondozzék, mert ilyen dolgot ép észszel nem lehet cselekedni. Aztán voltaképpen sincsen hozzá jussa, mert kiskorú gyermekeinek kinálkozó örökségi kedvezményeket még az apa sem utasíthat vissza."