Munka [antikvár]

Állapota korának megfelelő. Lapélei kissé porosak. Előzéklapja levált.
Részlet a könyvből Az olvasztó kemenczénél állanak ketten, félig meztelen, kormos munkások. Megnyitják a csapot, a fehér folyós érc sisteregve szalad le a vederbe, a két ember rudat dug a vödör két fülébe, úgy szaladnak vele az agyagformához, a hova beleöntik. Hat lépésről három úr áll, czilinderrel a fejükön, keztyű a kezükön és szivar a szájukban. Nagyon kíváncsiak voltak megtudni, mint lesz az ércből hamutálcza. Egyikük a nagyságos igazgató ur. A két munkás végzi a dolgát, mintha vakok lennének. A három úr megelégelvén a mulatságot, odébb áll, az eszterga-műhelybe. A két munkás utánuk néz, egymásra néz, aztán megállnak a munkában és beszélgetnek. Az egyik: Láttad? A másik: A mi a szájukból kibűzlött, a füst, maga megéri kettőnknek a napibérét. Az egyik: Tízezer forint a fizetése az igazgatónak, azért, hogy pöfékeljen és ha kíváncsi ficsurok jönnek hozzá, elvezesse ide, mint valami állatseregletbe.