Nászinduló [antikvár]

A táblák enyhén deformáltak.
Mint minden eddig megjelent regényében, úgy ebben is merőben új formát talált érdekes és értékes mondanivalója számára: a „Nászinduló” főhőse nem élő ember, hanem szobor. Az aradi vértanúemlék. Ez a szobor elevenedik meg előttünk a cselekmény százéves időtartama alatt, a mi dicső negyvennyolcas szabadságharcunktól kezdve napjainkig. Vörösmarty költeményére, az Élő szoborra kell gondolnunk, amikor a Nászindulót olvassuk. De megelevenednek előttünk a szoborral egyidejűleg nem csak az aradi vértanúk, nemcsak Kossuth, Görgey, Jókai, Vörösmarty, Bajza alakjai, hanem maga Arad város is, melynek szimbóluma a regény hősnője, a szabadság menyasszonya, Verticsán Hortenzia is. Az ő életén keresztül jutunk el máig, az ő nemes lelke a múltak tükre. Az ő halott vőlegényei a magyar szabadsághősök és orosz forradalmárok, Knyaz Potemkin matrózai és Malinovszky marsall felszabadító hadseregének katonái.