Természet 1873. január-december [antikvár]

Az iist ökösökröl. fíONKOLY M-IKLÓSTÓL. Régente a bjbona az üstökösökben éhség, háború, pestis s más eféle csapások előjeleit vélte látni. Az ily vélemény alaptalansága azonban annál inkább előtűnt, minél közelebbről ismerjük az üstökösök lényegét, s képesek vagyunk kimutatni,hogy azok pályái épp olyan mozgási törvényeket követnek, mint a bolygók. Hogy tehát az üstökösök előtünése nincsen az emberi nem vagv egyes egyének sorsával összekötve, ehhez nem kell semmi magyarázat s hogy a légkörünkben végbemenő tüneményekre, pl. az időjárásra sincsenek befolyással, azt beláthatjuk, ha physikai alkatokat megismerjük. Egy tekintet az üstökösökre meggyőz minket, hogy azok semmiféle égitesthez sem hasonlítanak. A legjobb s legerősebb táv-, csövekben is csak könnyű felhőknek látszanak, néha semmi világossági összpont'osulási, ugynev. magot (Kern) sem mutatnak s ha ilyen némelyeknél létezik is, az annál jobban feloszlik, mentül jobban fokozzuk a nagyitást. Mig mi a légkörünkben előforduló ködben nagy tárgyakat pl. fákat vagy házakat pár lépésről alig látunk, akkor az üstökös csóváján keresztül, mely néha tobb ezer mértföldre terjed, a magvához alig pár iv má-sodpercznyire a leggvengébb csillagokat is fényük gyengítése nélkül láthatjuk. Ennélfogva az üstökös anyaga, habár az a napsugarakat visszaveri is, tehát nem engedi mind keresztül hatolni magán, mégis roppant átlátszó. Ezen átlátszóságról igen szép tanúbizonyságot tehetett volna az 1819 iki üstökös, mely azon év junius 26-án a föld és nap között, s a földtől csak 14 millió mértföldre vonult át, s igy ez üstököst ha csak kissé tömör „'l'ciiiu'n/.ct.," l.S7:i, l-.s.'; azüiii. 1