Vidám történetek Mátyás királyról [antikvár]

Az idén van félezer esztendeje annak, hogy Kolozsvárott megszületett Hunyadi Mátyás, a törökverő hősnek, Magyarország későbbi kormányzójának, Hunyadi Jánosnak és Szilágyi Erzsébetnek kisebbik fia. Félezer éve született és négyszázötven éve halt meg, de emléke a magyar nép ajkán, a falu mesélő kedvében ma is eltörölhetetlenül él. Egyetlen magyar király személyéhez nem fűződik annyi monda, üde történet, tréfa, mint Mátyáshoz, akit a nép halála után „igazságos" jelzővel tisztelt meg. Alig hunyta le a szemét, máris érezte a nép, hogy az ország kormánya gyengébb kezekre került és szólásmondássá lőn: „Meghalt Mátyás király, oda az igazság." A nép visszasírta évszázadok távolából is a saját véréből sarjadt nagy királyt. Ezernégyszáznegyvenben született s alig élt ötven évet. De élete kétharmadát töltötte a magyar trónon, hisz alig sihedernyi ifjú volt, midőn a nemzet egyhangú lelkesedése királlyá választotta, hogy másfél évszázad után ismét magyar ember foglalja el személyében a szent királyok örökét, a magyar királyi széket. Hunyadi Mátyás méltónak bizonyult arra a bizalomra, amelyet a király választók apjának dicső példájára emlékezve, előlegeztek neki. Erős kezű és korszerű uralkodó volt. Izzig-vérig benne élt új eszmékkel telített korában. Ujjá szervezte országát. Udvarában európaszerte irigyelt otthont nyújtott a tudományoknak és a művészetnek. Közigazgatási, pénzügyi és igazságszolgáltatási újításaival párhuzamosan megacélozta a nemzet katonai erejét. Híres zsoldos serege hatásos átütő erőt szolgáltatott neki ahhoz, hogy a török veszély leküzdésének érdekében kifejtett külpolitikáját szükség esetén fegyverrel is alá tudja támasztani.