Zöld árvíz [antikvár]

Tábláin és felső lapélen apró foltokkal.
KELEMEN LŐRINC HARAGOT TART Mindenki csodálkozott, hogy a tél ilyen sokáig kitart. Más esztendőben ilyenkor már a tavasz szagától volt terhes a levegő, a föld párája megrészegítette a bogarakat, a tehenek türelmetlenül turkáltak a téli szénában. Most hó borította a hegyoldalakat, a búza csodálkozva számította a napokat, a farkasok megzavarodottan tanakodtak, szabad-e nekik még az erdőből kijönniök. A szegény emberek fát lopni jártak a gazdag emberek nyiljaiba s a gazdagok elvörösödve tűrték, hogy béreseik még mindig ráérnek hosszúakat aludni, míg az ekék lomhán pihennek a félszer sarkában. Kelemen Lőrincet ott kapta el a bolt előtt a sógora s nem hagyta, hogy még haza menjen. - Gyere harangozni, sógor - hívta ravaszul hunyorgó szemekkel s nagyot köpött arra a gondolatra, hogy a boltban árulják a dohányt s neki a pipája meg is volna hozzá. - Megyek szívesen, ha részt adsz a fizetésedből - indult el vele Lőrinc.