A fordítás mint közvetítés (dedikált példány) [antikvár]

Simigné Fenyő Sarolta Bevezetés Mindent fordítunk, és mindenkifordít - ez a címe a 2005-ben megjelent, a magyar fordítástudomány legjelentősebb képviselőjét, Klaudy Kinga professzort köszöntő kötetnek. Alcímét pedig - Értékek teremtése és közvetítése a nyelvészetben - így értelmezhetjük: a fordítás értéket teremt azzal, hogy új információt közvetít. Ebben a közvetítésben rendkívül fontos szerep jut a nyelvészetnek és a diszciplínát művelő kutatóknak. Immár közhelynek számít, hogy az információ napjaink kemény valutája, aminek jelentős része fordítás útján jut el a fogyasztókhoz. Es ez a megállapítás nemcsak a tudományos, a technikai és a gazdasági szövegek fordítására érvényes, hanem a kultúrák közötti közvetítésre is. Egymás szokásainak, viselkedésformáinak ismerete nélkül aligha jönnének létre nemzetközi projektek, vegyes vállalatok és országok közötti gazdasági és politikai egyezmények. Felértékelődött a kultúra, megnőtt az igény a kulturális ismeretek iránt. Nem véletlen tehát, hogy a 21. század hajnalán egyre inkább nö az érdeklődés a fordítás mint gyakorlati tevékenység, inint nyelvek és kultúrák közötti közvetítés iránt. Ezt az érdeklődést különösen fokozta Magyarország európai uniós csatlakozása. Egyre több, idegen nyelveket beszélő, és valamelyik felsőoktatási intézményben tanuló hallgató jelentkezik graduális és posztgraduális fordítói képzésre, elsősorban a mimkaerőpiacon való jobb érvényesülés reményében. A laikusok úgy vélik, hogy ha valaki kétnyelvű, abból közvetlenül következik, hogy fordítani is tud. Arról, hogy ez mennyire téves elképzelés, és hogy a fordításhoz a nyelvek ismeretén kívül még milyen kompetenciák elsajátítása szükséges, Lanstyák István közöl meggyőző érvekkel alátámasztott tanulmányt. A szerző az elméleti ismereteket, a nyelvi és a kulturális tudatosságot nélkülöző, fordítói feladatok elvégzésére vállalkozó kétnyelvű egyéneket „botcsinálta" fordítóknak nevezi. Véleményét azzal indokolja, hogy a kétnyelvű közösségekben élő és alkalmi tolmácsolást vállaló személyek nem rendelkeznek olyan magasabb fokú tudatossággal, mint a hivatásos fordítók, akik az átváltási stratégiákat automatikusan és rutinszerűen képesek alkalmazni (Lanstyák 2003). A fordítástudományra, a fordításhoz elméleti ismereteket nyújtó diszciplínára tehát azért van szükség, hogy mindazok, akik fordítani akamak, megszerezhessék a fordítói kompetencia kialakításához nélkülözhetetlen háttérismereteket, majd szakavatott fordítók tapasztalatai alapján vonhassanak le tevékenységük során hasznosítható következtetéseket. Ezért Európa sok más országában és hazánk egyetemein, köztük a Miskolci Egyetemen is a fordítástudomány a fordítók képzésének egyik nélkülözhetetlen eleme. Napjainkban a fordítástudomány tárgykörét és módszereit tekintve egyre inkább bővül és gazdagodik. Az 1960-as években a fordítást mint az információközlés eszközét nyelvek közötti közvetítésnek tekintették. Ezért a