A növénykórtan alapjai (dedikált példány) [antikvár]

BEVEZETES A növénykórtan vagy fitopatológia (görög szóösszetétel; phytos = növény, pátos = betegség, kór; logos = beszéd, tudomány) a növények betegségeivel foglalkozó tudomány. Bár a növénybetegségek egyidősök a növényekkel, a növénykórtan csak az 1800-as évek második felében jelent meg mint önálló tudomány, de igazán jelentőssé csak akkor vált, amikor az emberiség a növények nagyüzemű, iparszerű termesztésével kezdett foglalkozni. A növénybetegségek okozta gazdasági veszteségek hatalmasok voltak az 1800-as évek végén, 1900-as évek elején és járvány szerűen megjelenve tönkretették nemcsak a termést, hanem az ültetvényeket is (például szőlővész, burgonyaragya stb.). Napjainkban is, világviszonylatban a növénybetegségek, kórokozók és gyomok miatt a termés 33%-a vész el, ami 4 milliárd tonna mezőgazdasági terméketjelent (Mititiuc, 1994). A legnagyobb veszteségeket (80%) a Plasmopara viticola okozza a szőlősökben, 30-35%-ot a lisztharmat, Blumeria graminis a búzánál és körülbelül hasonlót a burgonyánál a Synchytrium endobioticum és Phytophthora infestans, míg a gyümölcsösökben a termés 15%-a a Monilinia, Venturia és Taphrina kórokozó gombák áldozatául esik. A Kezdeti időszakában, a növénykórtan fő feladata a növényi betegségek és tünetek leírása volt, va-^ lamint a kórokozó jellemzése és azonosítása; az utóbbi évtizedekben viszont kutatási területe jelentősen változott: központi kérdéssé vált a kórfolyamatok biokémiai, élettani, valamint az ellenálló képesség mechanizmusának tanulmányozása és ma már szükségszerű a molekuláris biológiai elemzés is. Gyakorlati szempontból a biotechnológia - sejt-, szövettani és nukleinsav szinten - hatalmas lehetőségeket nyitott a növényi betegségekkel szembeni rezisztencia biztosításában (Király, 2001). A jövő Európai Uniójában az egészségkímélő és speciális élelmiszerek előállítása alapvető követelmény lesz, és a fő szempont pedig az élelmiszerek és takarmánynövények minősége! Különösen a kémiai növény\'édelemmel kapcsolatban vetődtek fel környezetvédelmi problémák. Bár a kémiai módszereknek kétségtelen eredményei vannak, ökológiai szempontból durva beavatkozást jelentenek az életközösségek kapcsolataiban. Különösen veszélyesek a nehezen lebomló növényvédő szerek, amelyek a tápláléklánc során a csúcsragadozókban és az emberekben halmozódnak fel és letális hatásaik is lehetnek. Az új tudományos szempontok alapján a kémiai növényvédelmet minimalizálni kell, és erre a komplex vagy integrált védelmezési irányzat látszik a legalkalmasabbnak (Goodman, Király, 2001). Az integrált növényvédelem nem egyszerűen két (kémiai és biológiai) védekezési módszer egymás mellé vagy egymás fölé való helyezéséből áll, hanem az összes hatékony korlátozó technológiának, a környezet természetes szabályozó tényezőivel való összehangolásából. Az integrált növényvédelemben tehát a peszticidek ésszerű használatán kívül helyet kapnak: a növényvédelmi előrejelzés, zárszolgálat (karantén), agrotechnikai és növénynemesítési módszerek, mechanikai és fizikai módszerek, de az elsődleges szerepe az agrobiocönózist szabályozó természetes, biotikus tényezőknek van. A kolozsvári egyetem Biológia karán az 1950-es évektől először mint éves, majd féléves tantárgyként tanították a növénykórtant román nyelven; a 2000-200l-es tanévtől kötelező féléves tantárgy lett a magyar nyelvű biológus hallgatók számára is. Könyvünk megírására egy magyar nyelvű tankönyv hiánya késztetett. Az alapvető növénykórtani ismeretek mellett rendszertani beosztás alapján tárgyaljuk a különböző növénybetegségek tüneteit, a gazdanövényeket, amelyeket megtámadnak, kiemelve a paraziták jellemzését, biológiáját, ökológiáját, a betegség lefolyását. Minden betegség után megtalálhatók a betegségek ellen használt agrotechnikai, kémiai és biológiai védekezési módszerek is. A betegség latin és magyar megnevezése mellett adjuk a megfelelő román neveket is. A latin neveket követik a fajt először leírók neve(i).