Adósságtörlesztés (dedikált példány) [antikvár]

Elöljáró beszéd - mogyoróhéjban „Jöhet idő, hogy emlékezni /bátrabb dolog lesz, mint tervezni-/bátrabb új-hont a mult időkben/fürkészni, mint a jövendőben -?" (Illyés G5aila: Haza, a magasban) Egy elöljáró beszéd is kétféle lehet, mint a prédikáció: rövid, vagy rossz. Célom, hogy könyvemmel adósságaimból tör-lesszek, hogy sok-sok mulasztásom ne maradjon fájó seb a lelkemen. A soproni hegykaréjtól, a szülőföldemen, a tündérvilág-Rábaközön át Győrig, Budapestig, az 1973-tól családomnak lakóhelyet jelentő csodálatos kisvárosig, Egerig; innen Miskolcon át Debrecenig - szellemi-lelki értelemben szinte belakom ezt a kis hazát. Három éven át tanítottam az edelényi gimnáziumban, öt évig az egri tanárképző főiskolán, hat éven át pedig a debreceni egyetem orosz irodalmi katedráján, 1984-tól az ELTE TFK-n tanítok magyar szakos tanárjelölteket. Alapító titkára voltam a sokáig eklézsia-szellemiséget képviselő Németh László Társaságnak. A félelmetes, emlékezet nélküli világ és társadalom ellen küzdök. „A köszönni tisztesség, fogadni emberség" jegyében őrzöm barátaim, mestereim, példaképeim emlékezetét, fogalmazom meg a részemről őket megillető tiszteletet, laudációt. Ciceróval együtt vallom: „Az elhunytak életét az élők emlékezete őrzi." Egerben, az észak-magyarországi régióban élek és munkálkodom. Igyekszem szem előtt tartani Szentgyörgyi Albert kérését: „Engedd, Uram, hogy teremtésed rám bízott parányi részletét szebbé tegyeml" Eltávozott barátaimra gondolva magam sem feledhetem Sík Sándor fohászát: „Jaj, csak akkor el ne késsen / Hozzád csukló szívverésem, / Én Istenem, / Csak az áment el ne vétsem." Cs. Varga István