Az igazat és csakis az igazat (dedikált) [antikvár]

Előzéklapon a szerző dedikálásával!
Most egy olyan vékonyka könyvet tarthat kezében az olvasó, amely egy több mint hatvan éve Kanadában élő magyar ember életének vázlatos történetéről szól. Aki minden esztendőben, október 23.-án itthon emlékezik a forradalomra. Egy olyan ember életéről olvashatunk, aki azt az ajándékot, és egyben súlyos terhet kapta a sorstól, hogy egy percre sem feledkezhet el arról, honnan jött s mi a feladata. '56-os disszidens, mondjuk mi, itthon, a több mint hatvan esztendeje eltávozott, elmenekült emberekről. Ó, mennyi, de mennyi életút, tragédia rejtőzhet e gyűjtő fogalom mögött! 56-os disszidens! Igen. De vajon mi az az erő, vajon megfejthető-e az a sorsakarat, ami igaz magyarnak őrzi meg az eltávozottat, ami nem engedi elszakadni ettől a kicsi hazától még a hatalmas Kanadában sem, s ami gyakorta visszahúzza a szülőföldre? Nem könnyű erre a kérdésre válaszolni, nemhogy nekem, de talán még a vallomást tevő Bogyay Elemérnek sem. Ő ezt az erőt valószínűleg azóta érzi, amióta sok ezer kilométerre él tőlünk, de mindig hazajár. Ő ezt kapta a Teremtőtől ajándékba. Ezt a mágnesként vonzó erőt.