Csengettyűtől harangszóig (dedikált példány) [antikvár]

Csengettyűtől harangszóig Zsuzsanna asszony visszasegít -Nincs mese, vissza kell segíteni-mormogta magában Zsuzsanna asszony. Óvatosan kelt fel mélyen alvó unokája mellől. A kislány mélyen a párnájába fúrta a fejét, a papírfalvédőről bogáncsot rágcsáló csacsi rendületlenül őrizte álmát. Zsuzsanna asszony csak a kislány fehér-szőke fejét tudta kivenni a hajnali sötétségben, de az egyenletes szuszogása megnyugtatta. Tegnap késő estig mesélte neki kedvenc meséit, a Csipkerózsikát kétszer is kérte. Zsuzsanna már nagyon álmos volt, háromszor is tévesztett a mesében, de a kislány azonnal kijavította. Most bizonyára Csipkerózsikának képzeli magát, és reménykedve várja, hogy érte is eljöjjön a mesebeli herceg. Vagy a szülei. Zsuzsanna asszony biztos volt benne, hogy unokája jól érzi magát vele és az urával is, de azt is tudta, mennyire hiányoznak neki a szülei. Bár Zsuzsanna sem öreg még, kora szerint- csak negyvenhét éves-neki is lehetne egy ilyen korú kései gyermeke. De nincs, se korai, se kései, ezt a szőkefürtös kislányt, második urának unokáját adta neki a Jóisten ajándékul azért a sok szenvedésért, amit a sors rámért. 1903-ban született, a korai árvaság, a két világháború, a Idtelepítés , de nem is akar már ezekre a dolgokra gondolni, elmúlt, vége, most menni kell Réziékhez visszasegíteni a disznóölést. Az öreg már elment, ő segít Hanzinak leszúrni a disznót, Zsuzsanna asz-szony majd a bélmosásban segédkezik, meg persze minden másban, ami asz-szonymunka egy disznóölésnél. Ilyen korán nem akarták magukkal vinni a kislányt, ott sem lenne senki, aki vigyázni tudna rá, -hallottak már olyan esetről, hogy az ott lábatlankodó gyerek beleesett a forró abalébe. Lefektetni sem bírnák, a disznóölés körüli zsivalygásban már nem tudna újból elaludni. Főleg a böllér harsány hangja zavarná, tőle kicsit fél is a kislány, mindig befut a belső szobába, ha Hanzi váratlanul betoppan hozzájuk. Talán valamelyik mesealakra emlékezteti a dörgő hangú, kicsattanóan piros arcú, nagy bajuszú böllér? Nincs most idő azon morfondírozni, hogy lesz meg még két órahosszáig egyedül a Idslány. Már csak annyi ideje maradt, hogy néhány csutát dobjon a tűzre, gyorsan összekapkodja cókmókját, ami a munkához kell. Odakinn még nagyon sötét volt, január végén későn kell a nap. Az ég tele