Bővebb ismertető
A kiadó előszava
"Jöjj el szai)adság
Ma már egyre kevesebben vitatják, hogy a gondolatszabadságért és a szabad emberi cselekvésért folyó küzdelem egyik meghatározó tendenciája az elmúlt évtizedek magyar történelmének.
Igaz, látványos formában ez ritkán mutatkozhatott meg a sajátos hazai körülmények: a társadalmi berendezkedés, a politikai-hatalmi viszonyok miatt, de jóval szélesebb körű volt annál, mint amit egy küD.ső szemlé-ló érzékelhetett.
Csöppet sem túlzás, ha azt mondjuk, szabadságküzdelem és az annak eredményeként létrejött, a nép és a politikai hatalom közötti konpro-misszum megtestesülése volt a berendezkedés minden lényeges intézménye, beleértve a nyilvánosság magatartásfomáit is.
Ilyen kompronisszumokat jelentett a falusi - mezőgazdasági háztáji, a városi-ipari ^-zás, vagy a valóban öntevékeny, autonóm lakóhelyi egyesület. Általuk a társadalom kivívta azt a szabadságfokot, amit az adott viszonyok között már elérhetett,a politikai intézményrendszer pedig megőrizhette azt az - általa feltétlenül szükségesnek tartott ha-talinat, amit még megőrizhetett.
Az említett szabadságintézmények a kádári államszocializmus fejlődésének különböző szakaszaiban alakultak ki. Szilárdságuk azonban a mindenkori politikai küzdelmek kimenetelétől függött.Ezért szüntelen harci terepet is jelentettek, ahol a szembená31ó felek megpróbálták egymást visszaszorítani.Temészetesen a társadalom tagjainak elsöprő többsége személyes törekvéseként és nem tudatos politikai-társadalini küzdelemként élte meg ezekben a folyamatokban a maga részét. De még a maguk privát szféráján tűi nézők és látók sem követtek azonos célokat a nagy társadalmi ideálok tekintetében.
Az autonóm egyesületi mozgalom a nyolcvanas évek első felében olyan időszakban bontakozott ki Magyarországon, amikor a kádári berendezkedés a rohamos hanyatlás korszakába jutott. Az eresztékek fokozatosan, de rohamosan lazultak, a hivatalos ideológia a maga reprezentatív jelenlétét is már épp hogy csak elvárta, de aiTa végképp nem tarthatott igényt, hogy