Diákéveim Gödöllőn és Mátyásföldön (1938-1946) (dedikált példány) [antikvár]

1938Kalandozások néptanító nagybátyámmal az országbanA 10 éves koromig, tehát 1938-ig eltelt évek élményei, ismeretei Sashalomról, Cinkotáról, Zuglóról a tágabb Budapestről és a közeli helységekből származtak, emberformáló hatással Esztergom, Visegrád, Székesfehérvár, a Velencei-tó környéke, a Balaton és vidéke, Eger, Sárospatak története, látványa töltött el. Szerencsémre a korszak sokféle, kicsiny és nagy emberével, típusával, tömegével találkozhattam.Katolikusnak kereszteltek. A katolikus vallási nagyságok közül néhány nagyembert és fontos helyszínt jól megjegyeztem. Németh Károly néptanító nagybátyámmal, aki jó ideig kisfiú-kezemet fogta, sokszor jártunk Esztergomba, a várásatásokhoz, a Bazilikába, s ezért elégszer láttam testközelből Serédi György Jusztinián esztergomi érseket, aki Csernoch János hercegprímás után 1927-től követte elődjét e méltóságban. A hosszú szertartások latin nyelvű dialógusai, a bazilika óriási méretei, a tömjénfüst és a lobogó gyertyák, az altemplom komor temetkezése és megfagyott ajkú halottai, a mindig sok pap, kispap, ministráns által celebrált szertartások, a szögletekből is áradó méltóság lenyűgözött. A látvány mélysége annyira belém vésődött, hogy Serédiről szinte a legtöbb forrásírást elolvastam. Hitelesnek tartottam azt a rövid összefoglalást (Bánk József érsek-püspök tanulmánya, Vigilia 1984), amely a kánonjogászról értekezett. Bánk különösen kiemelkedőnek látott néhány Serédi-vonást: mélyen bensőséges papi személyiségét, őszinte jellemét, dolgos és kötelességtudó mivoltát, egyházi főpásztori arculatát. Nekem, a laikusnak egy szöveghely különösen tetszett. Amikor Serédit a zsidótörvénnyel kapcsolatban meggyanúsították, hogy a zsidók megvesztegették, hogy őket oltalomba vegye, kézzel írt feljegyzéseiben így nyilatkozik:' Engem soha senki meg nem vesztegetett. Csak egy ember próbálta meg, de az is pórul járt. Ez azonban nem volt zsidó, hanem Klebersberg kultuszminiszter."A pápa 1927. november 30-án Serédit esztergomi érsekké nevezte ki, december 19-én bíborossá kreálta. Serédit 1928. január 8-án XI. Piusz pápa maga szentelte püspökké Rómában. Nagy humanistára vallott az, amit két hónappal a kinevezése előtt írt Balogh Albin rendtársának: Még szerencse, hogy a magyar papságban engem érdekel a legkevésbé, ki lesz Magyarország hercegprímása. Szívből kívánom és imádkozom azért, hogy olyan férfi legyen, aki arra való: mondhatom, gondolatban sem kívánok ilyen magas, de rendkívül nehéz és felelősségteljes posztot, mert annak elfogadását nem mint egy könnyű dolgot tekinteném. Aki ezt a méltóságot keresi, annak beteg embernek kell lennie." Az ország első emberéhez (hercegprímás) méltóan gondolkodott 1941-1942-ben Horthy utódlásának drámáján, s egy feljegyzésében tanúságot tett arról, hogy nem rokonszenvezett a szélsőjobboldallal, óvatos kompromisszumot keresett a fasiszta Németországgal kapcsolatban, ez a törekvése azonban nem vezethetett eredményre, éppen nézetei egész rendszerének belső gyengeségei miatt.Végrendeletét 1944. október 8-án, a Regnum Marianum ünnepén írta meg, utolsó üzenetét a világháború vége felé, 1945. március 15-én intézte