Elhagyott utakon (dedikált példány) [antikvár]

Zsuzsanna asszony el akarja hagyni az urát Zsuzsanna asszony fekete bőrcipői haragosan csattogtak a szülőfaluja felé vezető bitumenes úton. Fejkendőjét jó szorosra kötötte indulás előtt, mégis lépten-nyomon kioldódott a sietségtől és a nyári melegtől nyirkosra izzadt nyakán. A sebtében összekészített holmiját is egyre nehezebbnek érezte, de a gyomrát összeszorító harag és felháborodás mégis nagy erővel lökte előre a hajnali derengésben már jól kivehető faluvégi házak felé. Az ura megint éjfél után tántorgott haza, és úgy zuhant a konyha spájz felöli oldalán álló, magas lábakon álló ágyára, mint egy jól megtömött, súlyos zsák. Zsuzsanna felült a halkan megnyikorgó sezlo-nyán, betakargatta a fal felöli oldalon csendesen szuszogó kislányt. Pár percig csendben üldögélt és amint felharsant a jól ismert horkolás, óvatosan az ágy melletti székhez lopakodott, kitapogatta a hanyagul odavetett cájgnadrág zsebeit. Az egyikben összegyűrt pénzcsomót talált, gyorsan a konyhaajtóhoz vitte. Az ajtó üvegét fehér, horgolt függöny takarta, de a telihold fényénél így is gyorsan meg tudta állapítani, hogy az aznap leadott kisborjúért nem ennyi pénznek kellene az ura zsebében lenni. - Már megint ahhoz a Göthöshöz vitte a pénz! Mert az nem hentereg vele ingyen. Eteti, itatja, de mikor már csak az ittas horkolását kellene hallgatnia, kikergeti az ágyából. Pedig tűrhetne neki, hiszen nem is éri be akármivel. Hol ez tűnik el a spájzból, hol az a padlásról. Én meg dolgozhatok látástól vakulásig, keverhetem a permetlét, cepelhetem a hátamon a permetezőt hegynek föl. Kapálhatok szakadásig, a csoportban, a mi szőlőnkben, meg még az ő fia szőlőjében is. Ő meg kényelmesen ellegelteti a tehenet egész nap, én hajnalban már bevetem a kenyeret a kemencébe, ellátom a baromfiakat, kapálok a hostelban, sútök-főzök, nagymosást csinálok, esténként a rokkát pörgetem. Még arra sincs időm ilyen nyáridőben, hogy pár percre átmenjek a Liszihez vagy a Rézihez egy kicsit traccsolni. A templomba is csak vasárnap, a korai misére jutok el, köznap reggel a piarcra sietek, esténként leviszem a csarnokba a tejet.