Ellentmondások Móra pályájának első szakaszában (dedikált példány) [antikvár]

ELLENTMONDÁSOK MÓRA PÁLYÁJÁNAK ELSŐ SZAKASZÁBAN Irta: VAJDA LÁSZLÓ Móra költőnek indult, országosan ismertté ifjúsági íróként lett — 1906-tól kezdve egyre növekedett népszerűsége —; mint a felnőttek írója azonban csak 1921-ben lépett ki a szegedi körtöltés mögül, de akkor egy csapásra meghódította ezeknek a táborát is. Városában már 1921 előtt is méltányolták a nagykorú olvasók, de csak újságírói minőségben. Indulásától, 1902-től kezdve figyelemmel kísérték a Szegedi Napló hasábjain megjelenő cikkeit, melyek értékben túlnőttek az akkori zsurnalisztika átlagos színvonalán. S ez nemcsak azokra a darabjaira áll, melyek a lap előkelőbb rovataiban láttak napvilágot, a vezércikk-, tárca- és az akkor divatos, szintén magasabb igényű állandó rovatokban, hanem azokra is, melyek az Újdonságok — napihírek — rovatában szerénykedtek. Ebből a két évtizedes, a szó legszorosabb értelmében vett újságírói tevékenységből, melynek gazdag termése, ha mind betakarítanánk, sok kötetet töltene meg — ebből bomlott ki Móra írói munkássága. Nemcsak abban az értelemben, hogy az újságíró „csinálmányai"-t néha nyersanyagként, de legtöbbször félkészgyártmányként hasznosította az író, hanem olyformán is, hogy sajátos magatartása — világfelfogása és ábrázolásmódja — újságíró korában érlelődött meg. 1921-ben már teljes fegyverzetben lépett az olvasók elé, de hosszas készülődés előzte meg azt a pillanatot, mikor a legszélesebbkörű nyilvánosságnak is bemutatkozhatott. Fejlődésének a vezércikkek és az állandó rovatokban közzétett cikkek a legbiztosabb útjelzői. Ezt itt az utóbbiak alapján kísérlem meg bemutatni; vezércikkeire csupán akkor utalok, ha a fejlődésrajz az ezekre való hivatkozás nélkül nem adna hű képet róla.