Bővebb ismertető
EZÜSTÖS GÉPMADARAK SZÁRNYÁN ÉRKEZETT A HALÁL
A modem híradástechnika naponta eláraszt bennünket a természeti és háborús katasztrófák képeivel. A világ különböző' tájain megtörtént borzalmakat látva, békés, bár anyagi nehézségekkel terhelt napjainkat élve reménykedünk, hogy elkerülnek bennünket a rémségek. Néha arra gondolok, vajon a tatárjárás után milyen riportfilmet készített volna Rogerius kanonok a Carmen miserabile krónikása? Mennyit szenvedtek városunk egykori lakói, amikor török vagy rác martalócok pusztították Váradot? Kinek jutnak eszébe az ártatlan áldozatok, amikor a hatvan évvel ezelőtti két bombatámadás után pillanatok alatt váltak rommá családi házak és költöztek másvilágra egész családok? Azóta a bombatölcsérek helyén már épületek magasodnak és a tömegsírba temetett áldozatok hantját is hiába keressük, mivel új sírok, kripták foglalták el azok helyét. Sajnos Európa keleti tájain nem szokásos a kegyeleti emlékezet A kerek évforduló kapcsán éppen ezért, késői főhajtással emlékezve azokra, akik két derűs napon hirtelen eltávoztak a földi világból, igyekszem számbavenni az eseményeket.
Életem tizedik évében jártam, amikor 1944 áprilisának elején váratlanul kiadták a nag3^akációt. Váradszőlősről gyalog jártam be a falusinál színvonalasabb csillagvárosi elemi iskola negyedik osztályába. Az igazgató bácsi arról beszélt, háborús idők járnak, intett, hogy legyünk szófogadók és ajánlotta, unalomból is vegyük kezünkbe a tankönyveket, olvasgassunk, ily módon pótolva a rövidebb iskolai évet. így kezdődött életem leghosszabb, közel egyesztendős vakációja.
A hirtelen jött szabadságot beárnyékolták a háborús események. A telepes rádió naponta zavaró repüléseket és légiveszélyt jelentett az akkori Magyarország területén, majd Nagyvárad is lehetséges célponttá vált. Kertünkben négy család számára épült a földalatti óvóhely, amely kitűnő játszótér volt az éppen féltucat négy és tíz év közötti gyermeknek. Mint a legnagyobb, elég hamar rájöttem, hogy a játék halálosan komoly.