Gergely Sándor az aktivisták szobrásza (dedikált példány) [antikvár]

E kicsiny, terjedelmében korlátozott dolgozat a magyar művészettörténet-írás egyik fehér foltjának az eltüntetését tűzte ki céljául. Kevés olyan eredeti és robbanó tehetsége volt képzőművészetünknek, mint Gergely Sándor, aki rövid két év (1918-1920) alatt üstökösként tört szobrászatunk élvonalába, de kevesen voltak azok is, akik a csúcsról oly hirtelen és visszatérés nélkül tűntek el, mint ő. Fölfedezője és bátorítója neki is, - mint annyian másoknak, köztük Moholy-Nagy Lászlónak és József Attilának - Juhász Gyula volt, aki a fővárosig, Kassákig röpítette őserejű pártfogoltjának hírét. Az aktivisták csak a 70-es években kap(hat)ták meg méltó megbecsülésüket, ám Gergelyről - talán részletes életrajzának és kellő számú művének hiányában - még ekkor is alig-alig esett szó. Életének és munkásságának egybefüggő ismertetésére a monumentális magyarországi művészet története 6. kötete (1890-1919) sem vállalkozott. Neve még itt is csak jobbára fölsorolásokban bukkan föl, ami kizárja, hogy jelentőségét az olvasó, netán a szakemberke többsége fölismerhesse. Sőt: a 7. kötet (1919-1945) névmutatója egyazon személynek tekinti az író és a szobrász Gergely Sándort (139:646).Munkámban sokat segített a művész özvegye, Gergelyné Milkó Erzsébet, akire hálával és megilletődéssel gondolok. Az ő emlékének is tartoztam e munkával.