Gyere át hozzánk (dedikált példány) [antikvár]

Előszó Családi fényképek sokasága régi, zömében desszertes dobozokban, melyek - ha mára megkopva, megfakulva, de - még mindig őrzik egykori díszeiket. Bizonyára azokhoz is tartozik emlék, ami lehet családi, vagy talán sorsdöntő, különleges pillanat őrzője. A fényképek többje már megsárgult, történelemre, mesélésre érett. Némelyiken gyermekfirkák, mások megvonalazott hátulján gyöngybetűs írás, talán az első próbálkozások egyike. Sokukon van számtalan gyűrődés, folt. Akad olyan is, amelyikről levágtak egy darabot, egy el nem mondott történet néma tanúját. De vannak és nézegethetők, egy egész életet el tudnának mesélni. Szülőkről, testvérekről, gyerekekről. Mesélni tudnak munkáról, barátokról, ünnepekről, családi eseményekről. De, akár közösségi dolgokról, hovatartozásról, összefogásról. Bálokról, tollfosztókról. Ebben a könyvben, az itt leírt beszélgetésekben mind önmagukról, mind családjaikról, szeretteikről, szomszédjaikról, barátokról, munkatársakról szólalnak meg páran, szőlőskislakiak. Csak rajtunk múlik, hogy milyen lélekkel hallgatjuk meg őket, mert lehet tartalmas, mint egy királyi lakoma, érdekes, mint az univerzum, pótolhatatlan, mint a magyar korona, utánozhatatlan, mint a nagymama töltött káposztája. Kalász József