Halhatatlan háború (dedikált) [antikvár]

Címlapon a szerző dedikálásával! A könyv gerince megtört.
A kötet szerzője, Kárpáti Péter (Budapest, 1961. április 5. –) József Attila-díjas magyar drámaíró, színházi dramaturg, rendező, egyetemi docens. Kárpáti Péter nevét egyelőre csak a színházi szakma és a mai magyar dráma iránt érdeklődő közönség ismeri. Míg kortársai, elődei előbb más műfajokban - epikában, lírában - szereztek hírnevet, és csak azután fordultak a drámaírás felé, ő makacsul a színházhoz ragaszkodik. "Színházhoz" - mondom, mert bár egy dráma sohasem csak a dialógust, az elhangzó párbeszédet használja eszközül, kevesen vannak rajta kívül, akik ilyen szenvedéllyel próbálnák beépíteni a drámai szövegbe a dialógus mellett a színházi létezés más lehetséges elemeit: a gesztusokat, a mozgást, a látványt, a környezet zajait, s talán még a közönség lélegzetvételét is. Darabjai persze olvasva is élvezetesek és élménytadóak; titkos mélyvilágok hírnökei, furcsa történetek, egyszerre ismerős és egzotikus tájak felidézői. A Halhatatlan háború egy szimuláló kiskatona "szabadságharcáról" szól, melyben a pszichológusnővel folytatott mulatságos küzdelme szinte észrevétlenül háborús rémálommá tágul. A Szingapúr, végállomás egy csepeli "Villon" lázadását meséli el. A Méhednek gyümölcse a csodaváró, méla cigányfiú groteszk pokoljárása, elhagyatott magyar tájon, a szociografikus hitelesség és a szürrealitás határán. Ezekben a különös darabokban egy ismerős világ ismeretlen arca tárulkozik fel; mindennapi emberek kerülnek szokatlan helyzetekbe, és ilyenkor a világ egyszeriben álomszerűvé, idegenné válik. Aki ebbe belekerül - és akárki belekerülhet -, az kirekesztődik a többség "normális" világából, és a kisebbségi lét védtelenségébe, magányába zuhan. E magányos teremtményekről szólnak a kötet darabjai, mély emberismerettel, együttérző szeretettel, részvéttel és sokszor váratlan, meglepő humorral.