Írások Dsida Jenőről és költészetéről (dedikált példány) [antikvár]

LÁNG GUSZTÁV Az imitáció két jelentése Dsida Jenő költészetében Egy költő életműve mindig ellátja az embert az el nem végzett munka szorongató tudatával. A régi latin mondás szerint a művészet hosszú, az élet azonban rövid, ami az én esetemben, aki Dsida Jenő költészetét választottam kutatásaim egyik tárgyául, azt jelenti, hogy sokkal több megválaszolandó kérdésre fogok bukkanni Dsida Jenő életmüvében, mint amennyit meg tudok ími. Itt most megragadom az alkalmat, hogy a frissebb, a monográfia megírása után született gondolatok és feladatok közül vázoljak egyet, talán nem is a leglényegtelenebbet a költő életművével kapcsolatban.* Ha monográfiámba külön fejezetként iktatnám az itt következőket, a meghirdetettnél azt a rövidebb (és talán szakszerűbb) címet adnám neki, hogy „Dsida Jenő katolicizmusa". Dsida Jenőt ugyanis úgy tartjuk számon, mint katolikus költőt, jóllehet - és itt kezdődik a probléma - fel kell tennünk a kérdést, ahogy a Njmgat hasábjain a harmincas években feltették és bőségesen megvitatták, hogy van-e, lehetséges-e katolikus költészet. Babits Mihály, aki maga is katolikus volt és költő, hevesen tiltakozott ez ellen a kategorizálás ellen, mert szerinte a költészet csak akkor lehet igazán szabad, ha nem elkötelezett sem politikailag, sem világnézetileg, sem felekezetileg. S ebben Elhangzott a Dsida Jenő Baráti Kör 2002. november 7-i összejövetelén. Az irodalmi est keretében a szerző dedikálta Dsida Jenő költészete című monográfiáját, mely 2000-ben jelent meg a Kriterion Könyvkiadó gondozásában. 7