Kiterítenek úgyis (Dedikált) [antikvár]

A szerző által dedikált.
"Mindenkinek, aki szül, s akinek ""Az élet egyre kisebb szakaszokból áll: idejük öt-, három- vagy egyperces, aztán már csak egybefolyó fájás minden."" Mindenkinek, aki nagymama ""Ez az új baba még csak egy üres lap. Most kezd rajzolni a lapra, és együtt fogjuk majd kiszínezni azt a képet, amit ő mutat magáról, és amilyennek én látom őt. Most ő csak egy magzatmázas, bölcsen békés arc."" Mindenkinek, akinek a gyereke kórházban van ""Hol voltál, amikor hívtalak? Mondtam neked, anyu, gyere értem, menjünk már haza, te meg nem is válaszoltál. Miért? Miért mentél el?"" Mindenkinek, ""Én úgy szeretem a Jéza Krisztát. Megvédeném, nem engedném, hogy a gazdagok megfeszítsék. Ugye ő azt akarta, hogy ne legyenek szegények?"" Egyszóval mindenki, ""aki tudja, hogy az életet halálra ráadásul kapja""… Bárkinek, aki tud olvasni, és a betűk mögött meglátja az üzenetet, rá tud csodálkozni arra, hogy bármilyen tragédia, sanyarúság, kétségbeejtő kilátástalanság alatt, mellett, közben is megcsillan a remény, ami segíti a lelki túlélést."