Madárlátta álmok (dedikált) [antikvár]

Gerinc kissé kopottas.
Tizenegy éves koromban próbálkoztam először versírással. Budapesten születtem, de nem a fővárost tartom szülőföldemnek, hanem az Alföldet, a hajdani Biharországot. Őseim apai ágon Biharból származnak, akárcsak Arany János és Sinka István, a magyar költészet két óriása. Életem legszebb korszakának a gyermekkoromat tartom. Az alföldi tájak, tanyák, emberek, szokások, népdalok, népi táncok, népmesék végérvényesen betöltötték és meghatározták gyermekkoromat. Költészetem „alapanyaga" is Biharban gyökerezik. Elemi és általános iskoláimat itt az Alföldön, a falumban, Biharnagybajomban végeztem. A nemzet összetartó ereje az anyanyelv. A költőnek nemcsak feladata, de kötelessége is az anyanyelv ápolása, gazdagítása. A gyermekek a jövőt testesítik meg. Felelősségteljes küldetés a költészet. Nem mindegy, hogy mire és hogyan tanítjuk gyermekeinket. A gyermek nagyon fogékony. Éppen ezért már pici koruktól fogva fel kell hívni a figyelmüket az anyanyelv szépségeire. Erre éppen a költészet, a vers a legalkalmasabb. Anyanyelvünk, a magyar nyelv, a világ egyik legtökéletesebb nyelve; dallamossága, konstruktív képessége és ritmusának harmóniája teszi azzá. Ezt a kis verses könyvemet szeretettel nyújtom át a gyerekeknek. Budai Kulcsár János