Magyar néprajz I. (dedikált példány) [antikvár]

Kevés olyan jelensége van a népi kultúrának, amely oly szoros kapcsolatban állna az emberrel mint a lakóház, a hozzá kapcsolódó gazdasági építményekkel s a telekkel, amelyen mindezek elhelyezkednek. A ház nemcsak védelmet biztosít az időjárás viszontagságai ellen, hanem elsősorban lakás, hozzá kapcsolódik az emberi élet minden egyes mozzanata a születéstől a halálig. A paraszti élet lényege a munka, s így a ház és gazdasági építményei nemcsak a paraszti gazdálkodás színtere, hanem egyben a paraszti gazdaság üzemközpontja is. A melléképületekben tartják az állatokat, ide hordják az állatok hasznát, a föld termékeit itt raktározzák el, s ugyanitt dolgozzák fel a mindennapi tápláléknak valót, állítják el a ruházkodáshoz, a mindennapi élethez szükséges javakat, szerszámokat, eszközöket. Ugyanakkor a ház nemcsak lak- és munkahely, de ünnepi rendezvények-helye is; a lakodalmi, keresztelői lakomákon dísz- és táncterem, tollfosztóban, fonóban szórakozóhely s temetéskor ravatalozó. Nemcsak a lakóház tölt be fontos szerepet a paraszti társadalom mindennapi életében, hanem a különböző melléképületek is. Régebben pl. a pince, a présház volt a közügyek megbeszélésének egyik legfontosabb fóruma. A tüzelősólak, amelyek a fiatal legények és cselédek hálóhelyei is voltak, gyakran váltak a fiatalság találkozóhelyévé, ahol a tűz fénye mellett hallgatták az öreg béresek meséit, táltos és boszorkánytörténeteit, híres történeti személyiségek és betyárok viselt dolgait, s a csűrök sokszor szolgáltak díszes tánctermül egy-egy nagy falusi bál alkalmával.