Magyarság, protestantizmus, társaslélektan (dedikált) [antikvár]

A szerző által dedikált.
Ki volt Karácsony Sándor? - teszem majd föl többször is ezt a kérdést az itt következő elemzések során. Ki volt Karácsony Sándor?-ezt a kérdést tettem föl magamnak is, először 1979-ben. Ekkor készítettem ugyanis első interjúmat Kontra Györggyel, s kérdeztem tőle: Ki volt Karácsony Sándor? Azért is kellett föltennem ezt a kérdést, mert akkor - 1979-ben - szinte a teljes amnézia övezte nevét. Egykori legendája ugyan még sajátos „rejtett" életet élt, leginkább persze a szűk tanítványi körökben. De érdemes ezzel foglalkozni? - kérdeztem. Nem járt el fölötte végleg az idő? Nem poros múltba gyaloglás és pókhálós múmiaköltögetés ez a kérdés: Ki volt Karácsony Sándor? Magam - akkor - úgy véltem: Nem! (Ma is így vélem.) Éppen ellenkezőleg: a Karácsony Sándor munkásságát körülvevő amnézia miatt (is) érdemes vele foglalkozni. Ha más eredménye nem is lesz munkámnak, de az amnéziát sikerül egy kissé oldania, akkor talán nem lesz haszontalan - biztattam magam. Be kell vallanom - és ezt talán az előszó műfaji keretei között meg is tehetem -, hogy az amnézia megszüntetését önmagamnál kellett kezdeni: amikor elkezdtem foglalkozni Karácsony Sándor munkásságával, elsősorban társaslélektani rendszerével ismerkedni, nevén kívül róla és kiterjedt tevékenységeiről, a hazai művelődésben, politikában, tudományban és gondolkodástörténetben játszott szerepéről semmit sem tudtam. A Karácsony-kutatás gondolata tehát nem is tőlem származott. Ezt Huszár Tibornak köszönhetem. Ám ez a gondolat bennem bizonyára még „ötletként" sem fogan meg, ha Pataki Ferenc - még egyetemista koromban - nem fertőz meg a szociálpszichológia interdiszciplináris és multiparadigmális szemléletével. Ezt a több irányba való nyitottságigényt tovább erősítették bennem Csepeli György, Pléh Csaba és Erős Ferenc - egymástól ugyan sok mindenben eltérő, de számomra éppen ezért tanulságos - írásai, tanulmányai, könyvei s nem utolsósorban a velük folytatott szakmai eszmecseréim. Alább következő elemzéseim zömét az 1980-as években írtam, s amikor írtam, nagyban meghatározták szemléletemet - szintén a multiparadigmalitás jegyében - Nyíri Kristófnak akkoriban publikált "tradicionalista" (ti. a hagyomány korszerű fogalmát kereső) eszmetörténeti munkái; Lendvai Ferenc példamutató valláselméleti és történetfilozófiai írásai, de még inkább - és konkrétan: az én Karácsony-kutatásaim szempontjából - úttörő Karácsony-tanulmányai. Kiss Endre biztató figyelme pedig időnként lankadó "tudományos hitemet" ösztökélte.