Nemzeti versenyképességi intézmények és programok (dedikált példány) [antikvár]

BEVEZETÉSA nemzeti versenyképességgel foglalkozó szakemberek között sok mindenben van vita - abban azonban gyakorlatilag teljes az egyetértés, hogy amennyiben elfogadjuk a fogalom létét, akkor azt mindenképpen egy nagyon átfogó társadalmi, politikai keretben kell definiálnunk. A nemzeti versenyképesség nem egyszerűsíthető le néhány gazdasági, vagy szociális kulcsfogalomra, legyenek ezek egyenként önmagukban bármilyen átfogóak is. Így aztán a nemzeti versenyképesség alapvető értelmét a társadalmi jólét növelésének igen komplex és persze rosszul definiálható és még rosszabbul mérhető feladatának megvalósításában látják, s ennek megfelelő komplexitást várnak el a téma kutatóitól, illetve a gyakorlati megvalósítására törekvő politikusoktól, gazdaságpolitikusoktól is.Jelen tanulmányunk arról ad képet, hogyan kezelik ezt a komplexitást néhány olyan országban, ahol a versenyképesség kérdését elég fontosnak tartják ahhoz, hogy önállónak értelmezhető nemzeti intézményi keretet is állítsanak mögé. Nem állítjuk, hogy ezeket az országokat (illetve politikusaikat, intézményeiket) példaként kellene állítani - úgy véljük azonban, hogy tapasztalataik értékelése és felhasználása hasznos lehet. Különösen igaz ez hazánkra, ahol a versenyképesség szót gyakran használják a közbeszédben, de sem versenyképességi politikánk, sem ezt megalapozó intézményeink nincsenek.Hangsúlyozzuk, hogy tanulmányunkban nem törekszünk a nemzeti versenyképesség kérdéseinek átfogó tárgyalására. Ennek a műnek a megszületése még várat magára1, jelen tanulmányunk csak" némi empirikus háttér felvázolására és a közvetlen következtetések levonására vállalkozik. A tanulmány fókuszában a versenyképességet támogató intézményi környezet vizsgálata áll. Ebből adódóan viszonylag sok szó esik az állam szerepéről. Hangsúlyozzuk, hogy nézetünk szerint a versenyképesség végül természetesen a piacon dől el, tehát átfogó elemzésekor a piacok működésére, az azt befolyásoló környezetre (ezen belül persze az állami piacbefolyásolásra is) legalább akkora súlyt kell helyezni, mint az állami intézményekre. Jelen dolgozatunk számos helyen mutat rá a piaci és állami szereplők együttműködésének szükségességére. A vizsgálatba bevont országok körének kialakításakor törekedtünk a sokszínűségre, így aztán a minta országai igen sokfélék. Ez módot nyújt arra, hogy ami általánosítható következtetés adódik, az valóban változatos háttérből bontakozzon ki. Az elemzésben szereplő országok alfabetikus listája a következő (zárójelben a World Economic Forum (WEF) 2011-2012. évi versenyképességi rangsorában elfoglalt helyezésük).