Portáncoltató fénycseppek (dedikált példány) [antikvár]

Somossy Katalin harmadik kötete elé Fájdalmasan szépek Somossy Katalin harmadik kötetének versei és egyben elgondolkodtatóak is, mint ahogy már a cím is jelzi: „Portáncoható fénycseppek". A kötet első és egyben terjedelmesebb ciklusa az „Életképek" címet viseli. „Verset írni / annyi, mint élni" -vallja „Verset írni" című, e kötetben elsőként szereplő versében - ami jól érzékelhetően megszenvedett igazsága a szerzőnek. „De csak az ember emlékezik! / És boldog?" - kérdezi valamivel később. /"Emlékezés"/ „belém ivódott, mint víz a szivacsba" - panaszkodik Édesanyja elvesztése miatt /" csak egy képmás"/ Árva - mint „az árvácska / de lehet, hogy még árvább", hiszen „Az árvácskának ága, / levele, virága / nekem csak gyökereim vannak " /"Árvácska"/ „az akarat oly kevés" -olvashatjuk az „Ünnep egyedül" című versében, amikor „törnek az élet nyavalyái, / öregesen rebben a szív, / nem ragyog már a szem, / nincs éltető erő, csak még némi akarat". Az élet szeretete, vállalása - talán kissé meglepően -egyértelműen megfogalmazódik az „Egy rákoshoz" című versében, amelyben a masikat bíztatja: „Legyen erőd!", „Akard a fényt, / az életet!" Egyik érdekes verse a „Ki vagyT' című, melyben egy szintén többféleképpen értelmezhető képre „válaszol": „Egy személyben vagy / s tudsz lenni ifjú / s öreg". A bennünk élő Isten-képre alig adható annál tömörebb meghatározás, mint amilyet Somossy Katalin ad e két