Épphogy csak beszólok...(dedikált) [antikvár]

A szerző által dedikált példány.
Bejött neki.. Eccer, mikor mán hétágra sütött a nap, rendeztek dicső fővárosunk egyik kőbányászatáról híres kerületének ződ fákkal körülvett parkjában egy gyereknapot. No. jöttek es a gyerekek, hogy ötszáz forintért felüljenek a körhintára, háromszázhatvanért egyenek hamburgert, meg száznyócvanért nyaljanak egy fagylaltot. De az apukák, anyukák es jól elvótak ám a háromszázötvenes korsó sörrel, meg az ötszázhúszért mért sül kolbásszal. No, de haggyuk a nyavajgást, mindenki tuggya, hogy vót mán erősebb es a forintunk. Szóval, hogy mesém lényegét ne feledjem, megbíztak egy fekete ruhás őrző céget, hogy a fellépő művészeket védjek a színpad előtt s mögött. Ebben a cégben dógozott a Balogh Laci cs. No, gondolta a Balogh Laci, majcsak ellesznek valahogy a gyereknapon a kollégájával, a Gyuszival, majcsak valami árnyékos helyen kapnak munkát, oszt tán még egy két korsóval cs legurítanak a gigájukon ebbe a nagy melegbe. Gondolhattyák, hogy csak tervezte, mert a valóságban kiállították őket egy ucca elejire, oszt reájok bízták, hogy a színpadhoz senki idegen be ne hajcson, csakis azok mehetnek oda, akik odavalók. No. kiállt a Balogh Laci meg a kollégája a posztra, oszt jöttek es az ótók, oszt irányították es azok serényen, nem es ment ott be még egy fija egér se a tuttuk nélkül. De mán csak a sör elmaradt, helyette béjártak a szomszéd iskolába a fejüket hűteni a csap alatt, oszt még ennek es hogy örültek! No. azóta mongyák a magyarok, ha valaki tervez, de nem úgy lészen, hogy: „Bejött neki, mint Baloghnak a gyereknap"