Prózaliget (dedikált) [antikvár]

Saját lírai futamoktól és aforizmáktól beleérző műbírálatokon át az elmélyült interjúkig különféle műfajokat ötvöz új könyvében P. Papp Zoltán. Ősi szerepébe segíti vissza ezzel az írást, amikor gondolatmegosztó kísérleteket végez az olvasó szeme láttára vagy füle hallatára - és nagy örömére. Kissé elszoktunk attól, hogy témáknak tétje van, hogy komolyan vehetők, és attól is, hogy komolyan vételük azért megengedi a fanyar önreflexiót is. Elszoktunk az empatikus olvasástól. Is. A szerző változatos, gondolatgazdag interjúinak egyikében Buda Béla említi a modern ember empatikus képességeinek fokozatos elsatnyulása kapcsán, amiben a verbalizmus a ludas, hogy külön idegsejtcsoportot találtak, a tükörneuronokat, amelyek csak arra szolgálnak, hogy a másik ember nem verbális mozgásait dekódolják. Újraélesztésük ad reményt kommunikációs képességeink teljességének visszanyeréséhez. A nemes verbalizmustól, olvasástól, ép és szép beszédtől távolodó közegünkben a leírt és az élő, jelentésteli szóhoz is vissza kellene szoknunk valahogy, hogy gondolatainkat megoszthassuk egymással. Jó terep hozzá ez a Prózaliget. - Bognár Antal