Rátkay művészete (dedikált példány) [antikvár]

KöszöntőA jelenkori magyar festészet történetének vannak olyan állócsillagai, akiknek a munkássága teljessé teszi a kulturális palettát, de akik vagy saját elhatározásból, vagy a sors különös szeszélye folytán nem ragadták magukhoz a figyelmet. Tudjuk, hogy vannak, tudjuk, hogy alkotói tevékenységük fontos, és ebbe bele is nyugszunk, mégis a kelleténél kevesebbszer igazoljuk vissza teljesítményüket. Ezen állócsillagok között is különleges hely illeti meg Rátkay Endre festőművészt, akinek munkássága bemutatása nélkül nem lehetne megírni a jelenkori magyar művészet történetét, de ennek ellenére a biztató figyelem, a szeretetteljes odafigyelés nem segítette pályája alakulását. Küzdenie kellett a közélet forgatagában, helyet kellett teremtenie műveinek, bármennyire nem akart (vagy nem tudott?) a műkereskedelem taposómalmában helyet találni. Igaz, hogy a magyar művészettörténet egyik legjelentősebb tudósa, Németh Lajos korán felismerte tehetségét, és lehetőségeihez képest, elsősorban szakmai szempontból támogatta a Mester alkotói munkáját, ennek ellenére a magyar kulturális közéletben mindig voltak ügyeskedőbbek, akik elvonták a fényt Rátkay Endre művészetéről.A nyolcvanadik évéhez közeledő alkotó nagyon izgalmas pályát nyitott meg festészetében. Hozta magával mesterei szellemiségét, Barcsay és Bernáth igényessége mindvégig meghatározója művészetének. Értette és tudta a modern törekvések lényegét, de csak azoknak a törekvéseknek az eredménye izgatta, amelyek hivatása komolyságával összefértek, és amelyek alapjául a kulturális örökség által hitelesített megoldások szolgáltak. Izgatta a realizmus problémája, izgatta a realizmus átírásának" lehetősége, foglalkozott a táblakép XX. századi útjának kérdéseivel. Volt művészetének olyan periódusa, amikor a népművészethez való kötődés jelentett számára igazodási pontot. A folklór iránti érdeklődése azonban széleskörű volt, korban és földrajzi vonatkozásban is kiterjedten izgatta a jelképes beszéd kérdésköre. 6 maga tulajdonképpen jelképeket, emb lémákat festett, a szó nemes értelmében képei egy-egy, elsősorban morális problematika körüljárásábanjelentettek esztétikailag megformált üzeneteket. Nem is véletlen, hogy festészetének kiteljesedése az ikonrendszerek készítésében valósult meg. E speciális megnyilvánulási formában benne rejlik a rész és egész harmóniája, hiszen az építőelemek önálló képek, de az egész is egyetlen önálló egységet képvisel a maga hihetetlenül erőteljes kulturális vonzerejével.Természetesen ez a szellemi változatosságot felmutató szakmai út csak úgy valósulhatott meg, hogy Rátkay Endre birtokolta a mesterségbeli tudás minden elemét. Ha kellett, ámulatra késztetően gazdag koloritot, ha kellett monokróm színhasználatot választott a téma tartalma szerint. Kompozíciós készsége csodálatra méltó. E nélkül a készség és tudatosan fejlesztett adottság nélkül nem is lehetett volna elkészíteni ikonrendszereit. Felkészültsége példaadó, s nagyon kellene arra figyelnünk, hogy életműve, a mi szellemi örökségünk, a mesterségbeli tudás példájaként is eleven hatóerő legyen kortárs képzőművészetünkben.Rátkay Endre ritka kitűnő festőművész és fantasztikusan humánus ember. Nyitott, aki személyiségében és művészetében a nyitottság mellett mindig hordoz titkokat. Olyan alkotó, akinek művészetét tisztelni keli, akinek művészete szebbé teszi életünket, és olyan ember, akinek barátsága a belőle áradó jóság miatt megtisztelő. Őrizzük őt és műveit, vigyázzuk lépteit, szeressük és becsüljük azért, aki: a jelenkori magyar festészet történetének állócsillaga gyanánt.Bereczky Loránd, a Magyar Nemzeti Galéria főigazgatója