A senki földjén [antikvár]

Most osztják a vacsorát A harangszó elszállt a tetők felett. A visszhangos kis udvar felerősítette. Talán takarodóig sikerül elfáradnom - gondolta arra meglesz a hatvan kilométer. Szép. A falon kékleni kezdtek a sárga üvegkockák. Hat óra lehet. Már korán alkonyodik. De van úgy, hogy csak felhős az ég. Még egy óra vacsoráig. Addig sakkozzunk! Kilépett a világos király előtti paraszttal - e4 - mondta magában, aztán - e5 -, és a sötét király előttivel is kilépett. Most még minden lehet - gondolta. Csak nyílt játékot! Mert különben belebonyolódom az állásba. D4 - mondta magának -, legyen dán csel. Sóhajtott, azt játszotta a legtöbbször. A hatodik lépés után elfáradt. Behunyta a szemét, kétszer-háromszor úgy járt oda-vissza egyik saroktól a másikig. Próbálta maga elé képzelni az állást. Nagyon nehezen ment. Hagyjuk - gondolta -, majd holnap reggel innét folytatom. Olaszozzunk inkább. Valahol a folyosó végén bevágtak egy ajtót. Összerezzent.- Corraggio! Corraggio! Non perdere la testa! -mondta magának. - Come scrisse Dante? - Próbálta felidézni a tercinát, de csak az utolsó két sora jutott eszébe olaszul. Hogy is fordította Babits? Magyarul talán eszébe jut. „Szemem szemében, néztem azt a foglyot, aki felnyúlt fejével, homlokával, minthogyha mélyen megvetné a poklot." - Hirtelen megállt, mintha a folyo-