A taxis [antikvár]

„Hiába menekülsz, hiába futsz, A sorsod elől futni úgy se tudsz. (Dalszöveg) Előszó Szabad-e leírni mindent? A mocskot, a szennyet? Bevilágítani az újságírók és a taxisok különös, zárt világába? És a főváros éjszakai életének rejtelmes, sötét bugyraiba? Gutiérrez kubai író, a „Havanna királya" c. regény írója azt vallotta: „írni a zsigereidből kell. Kirámolni a beleidet a papírra. Vérrel, nyállal, ürülékkel, könnyel, takonnyal. Ha egy szerkesztő kezébe kerül az ilyen szöveg, általában nem érti, mitől ilyen mocskos, fésületlen és nyers. Ha lehántasz magadról mindent, lemeztelenedsz, és ott maradsz pőrén, akkor kell nekivágni a regénynek, vagyis inkább akkor kell beleugrani, s zuhanni a szakadék fenekéig. Aki nem meri levetni magát a mélybe, inkább tegye félre a ceruzát meg a papírost." Hasonlóan vélekedett Jack Kerouak is: "A minap azt álmodtam, írjál le mindent, és ne gondolkozz a szavakon, mert ha töprengeni kezdesz, mindent elrontasz."