Bondajkó az égben (dedikált példány) [antikvár]

A kapunál egy mezítelen emberGábriel angyallal izent nekem Péterhogy van itten a kapunál egy mezítelen emberteljest mezítlen, de annyiramég egy fügefalevél sesehol nincsen rajtaIgen csapzott, haja csatakos fáradtnak látszik és mindene vizes mert folyónak örvényéből jött az égbe mégpediglen nem holtan, hanem élve a maga akarásábul, egyenestMost itt ül egy jókora kövön egykezével térgyére könyökölve támasztja a fejét a tenyerébe és állítja: az a dolga hogy gondolkodjék a mindenségenA kérdés akkor hát annyi hogy béengedje-e, vagy ne illetve, ha beakkor felőtöztesse-e legalább lepelbe vagy maradhassék, mint világrajöttekor pőreMegtetszetek nekem ez az embers izeném vissza: legyeka mennyekbe beszínem elé engedtessékés ha úgy akarja, maradhasson pőre