Dávid és Góliátok [antikvár]

N^egyvenéves. A halántékán ősz hajpászmák. Valahol azt olvasta, hogy ez a kor - vízválasztó. Nem tudja, hogy földrajzi értelemben a vízválasztó pontosan hogyan különít el tájakat, folyókat és időjárási zónákat, de reménykedik, hogy ami őt illeti, mostantól talán másképp lesz. Hogy mi? Hát az élete. Nem vitás, naponta ugyanúgy fel kell kelnie, gyors reggeli, mert anyja mindig azt mondta, üres gyomorral nem szabad elindulni, az egyenes út a gyomorfekély felé. Most éppen nincs étvágya, de egy üres tea melege jól jön. Bedugja a vízforral ót, keresgél a teás zacskók közt, végül marad a megszokott, kellemes illatú fekete teája mellett. A múzeumban valójában csak tízkor kezdődik az érdemi munka, de a kilencórai kezdést elvárják. A Keleti Gyűjtemény helyileg távol van a főintézménytől, s nemrégiben a takarékosság jegyében szűkítették a nyitva tartást is: hetente csak háromszor fogadják a látogatókat. Az anyagát Wehner Leó, a neves Kelet-utazó alapozta meg az expedícióival, az akkor vásárolt szerze-