Fény kavarog a szélben (kétszeresen dedikált példány) [antikvár]

Fény kavarog a szélben VEDRES-NAGY IBOLYA: Hűség „ S nyögte Mátyás bús hadát Bécsnek büszke vára." Kölcsey Ferenc: Himnusz Az Úr 1485. évében, egy május végi estén Julianna szélesre tárta hálókamrája ablakát. A hűs levegővel együtt beáramlott a tavaszi virágok balzsamos illata. A sápadt fiatalasszony szorosabbra vonta magán könnyű hálóköntösét és kitekintett a ház előtti kis térre. A macskaköveken most senki sem járt, távolról bagolyhuhogás hallatszott, majd kisvártatva felcsendült a bakter érces hangja: - Hallja minden háznak ura! Tízet ütött már az óra, térjen minden nyugovóra! Tűzre, vízre vigyázzatok, hogy semmi kárt ne valljatok! -Julianna mélyet sóhajtott, majd a bölcsőben alvó kisfiához lépett. A fiúcska békés mosollyal szendergett, talán valamiféle kedves dologról álmodott. Édesanyja hosszú percekig gyönyörködve nézte. A gyermek arca a rávetülő gyertya fényében földöntúli nyugalmat sugárzott. Julianna szíve is egyre nyugodtabban dobbant, csendben leereszkedett egy kényelmes karszékbe és fél lábával lassan ringatni kezdte a bölcsőt. Kisvártatva halk hangon egy régi dalt dúdolva maga is elszenderedett. Egy fertályórát telhetett el, mikor Julianna hirtelen összerázkódva megébredt, szívében heves aggodalommal hajolt a bölcső fölé. Jánoska azonban változatlan nyugalommal aludta álmát tovább. -Oktalanul aggódom - gondolta Julianna magát nyugtatva- János most már hamarosan visszatér hozzánk. Jánoska még egy hónapos sem volt, mikor édesapja búcsút vett tőle, és a király fekete seregében ostromra indult Bécs vára ellen. Hírt azóta keveset lehetett hallani róla és azok sem voltak szavahihetőek. Julianna sóhajtva felállt és újra az ablakhoz lépett. A hold már magasan járt, a szél is megélénkült. A rózsák illata egyre áthatóbbá vált és a kicsinyke tér ezüstös fényben ragyogott. A