Gyümölcs (dedikált példány) [antikvár]

Dióskálon így jön a hajnal Nem is völgyben, kútban lakunk mi, ide a napsugár zöld, sűrű erdők — smaragd sziklák — között, szédülve jár. Künn valahol, túlnan a dombon a fény már zengve fut, itt még kócos, álmos ijedtség takarja a falut. Dióskálon így jön a hajnal: — máma meglestem én — egy kis vékony sugár bekukkant az erdők peremén, riad, látja, a mély még szürke mosólúggal teli, nem is meri kis, könnyű lábát belémeríteni. Sok kakasszó kiáltva hívja, a felhasított csend nyílásain figyel remegve, hogy mi van idelent. Zizeg, kúszik, felsóhajt hozzá az élet halk nesze , S lent mintha egy csillogó tóban virág s könny rengene Könny és virág! Élet van hát itt! Akkor fény kell s meleg!