Igazgyöngy (dedikált példány) [antikvár]

Előszó Gondolatvilágom csókos csókját viszi álmaim asszonya felé a fény. Azonos kérés foglalkoztat nap mint nap. Megvédeni a szerelmet, bátornak lenni. Legyőzni a pillanatok kis ömlengéseit. Költőien fogalmaz szívem: Megengedi járatot otthonába jelenlegi állapot orvoslása, lelkesen szeretés felé megy sebe, megkeres rendelése és felvétele. Elengedhetetlen segítése, szándékomban áll megosztani régi emlék lappangását, felszíne ereje remegteti jóérzéseket, felújít, ügyel, utaztat lelkem, fényt hozó sütésnek jövőjébe. Szél szárnyán küldöm soron énekhangot. Gyöngy díszíti borítóját könyvemnek, tudja majd ember, világ, szívem dallamait, fonódásait, igazi vonzódásait.