Kettőspont (dedikált példány) [antikvár]

Noth Zsuzsánna vallomásregényének értékei: a gondolati-érzelmi kitárulkozás, a hitelesség; az önmagát vizsgálni tudó képesség; az ezt segítő írói módszere szellemi kalandozás időben és térben; az emócionális emlékezés képszerű rávetítése a jelenre. Ebben a regényben minden természetes. Ez nemcsak tartalmi, de stílusbeli erény is. "Miért kell letagadnunk, elrejtenünk a világ és önmagunk előtt belső ellentmondásainkat?... az ember időnként el tud távolodni önmagától, mintegy kívülről tud nézni saját magára, a szavaira, a viselkedésére, és a mögöttük zajló érzelmekre. Vagyis reagálni tud önmagára..." (Popper Péter). Saját beteg testrészünkre sem haragszunk, de megállapíthatjuk a baj helyét. S mert minden testrészünkre szükségünk van, a végtelenségig óvnánk, hogy ne veszítsük el. a regény hőse - maga az író - is így van a környezetével: a szerelmet a maga módján értelmező férjjel, a szeretőnek kiszemelttel, gyermekeivel, a múltjával, az álmaival. nem akar semmit elveszíteni. Így körülötte és vele marad minden és mindenki, mint előre elrendeltetett környezet, amelyben különös érzelmi és létbeli szabadságot teremt magának. A szenvedés gyönyörűsége viszi előre és az a boldogság, hogy belső útjait kitapogatva szeizmográfként találja meg a másik embert. önirónia, játék álommal és valósággal. - A lélek mélyére merül. A szexuális hiány a lelki történések síkján áttörve "az alommeleg2 iránti, gyermekkortól élő vágy "szeretet-központjába" kívánkozik. Igyekszik is ezt a varázslatot előhívni, de a vele élő autonóm személyek racionális világában kevés sikerrel. Nincs ebben egyedül, a mindennapok létezéséért küzdő frusztrált társadalomban kevés a meghitt, "puha, pihés alommeleg".Ritkán adatik meg női írónak az önvallomás olyan képessége, hogy önmagát, szerelmi életét, szeretetvágyát, viszonyait és azok hiányát, a sikertelen és kevésbé sikeres női praktikákat az első személyű elbeszélés hitelességével megjelenítse. A fűzérként kapcsolódó fejezetek, mint az akupunkturás pontok behálózzák a testben és a lélekben lejátszódó folyamatokat.Noth Zsuzsánna regényében nincs szemérmesen tilos zóna. Mezítelenre vetkőzik, úgy adja magát olvasóinak, hogy Nyírő Ferenc "Férfi lélek, női lélek" c. könyve gazdagodhatna ezzel a betekintéssel.A regény nem egy elrontott életről szól, hanem az életről: az író egyetlen életről, amelynek olvasása önreflexióra késztetheti az olvasót. a regény nem egy asszony panasza, hanem a magunkkal hozott múlt beépülése és bevallása módszer az önbecsapás ellen. Ezért fontos minden emlékkép. Noth Zsuzsánna nem akarja ezeket megsemmisíteni, hiszen nélkülük üresség válna, és értelmetlenné a jelen, de a jelenbe vetítve magyarázatot talál, és megszerzi felettük a szabadságot. parolázik, komázik a nem éppen könnyű múlttal, miért ne nevethetne lázadó önmagán a jelenben is. Valójában nem akarja környezetét "leváltani", csupán megszelídíteni szeretné, az "alommeleg" közelébe terelni élete szereplőit. Az igaz, hogy a vágyott "alommeleg", testközel, védelem, védettség, mindennek beteljesülése. Az olvasó is erre vágyik akkor is, ha elrohan vágyai mellett.Noth Zsuzsánna saját életét kívánja megjeleníteni egy másik élet vetületében. Ez nemcsak írói eszköz, de annak lehetősége is, hogy felmutassa, hogy az egymás vonzásába került emberek az első felfedezések örömének megosztása után egyáltalán nem biztos, hogy alkalmasak a másik teljes felvállalására.A kéz motívum nem lenne olyan fontos a gondolati kalandozás szempontjából, ha nem éreznénk, hogy tudat alatt a kéz áldást, kegyelmet, imát, kapcsolatot, kort és még számtalan dolgot jelent.Tegyük rendbe az életünket! Próbálkozzunk! "Aki nem vállalja azokat a kínokat, amelyekkel az a törekvés jár, hogy az ember újra meg újra rendbe tegye az önmagához és a világhoz való viszonyát, az boldog sem lehet soha!" (Popper Péter: Hogyan öljük meg magunkat?).