Lassan, Atyám (dedikált példány) [antikvár]

Színről színre 1. Az óceánon nem juthattam át. Kezdetben minden mozdulattól féltem: indítanám, de az lesz majd a vétkem, s a szégyen súgja, válasszak halált. A balta kinn, a fáskamrában állt a gyújtósvágó tönk mellett. S ha éppen balról esett a fény, csillanta szépen, hogy összevérezné velem magát. A hétesztendős kisfiú kezébe nem illett az. Se tű, se gyógyszerek. Hogy halni vágyott, ne vessék szemére szüleinek, hisz ők már nincsenek. Mindkettőjüket ártatlannak lássa az emlékezet halszemoptikája.