Leveleim unokáimnak (dedikált példány) [antikvár]

Arany JánosFIAMNAKHála Isten! este van megin'. Mával is fogyott a földi kín. Bent magános, árva gyertya ég: Kívül leskelődik a sötét. Ily soká, fiacskám, mért vagy ébren? Vetve ágyad puha-melegen: Kis kacsóid összetéve szépen, Imádkozzál, édes gyermekem.Látod, én szegény költő vagyok: Örökül hát nem sokat hagyok; Legföljebb mocsoktalan nevet: A tömegnél hitvány érdemet. Artadan szived tavaszkertében A vallást ezért öntözgetem. Kis kacsóid összetéve szépen. Imádkozzál, édes gyermekem.Mert szegénynek drága kincs a hit. Tűrni és remélni megtanít: S néki, míg a sír rá nem leheli,Mindig tűrni és remélni kell!:Oh, ha bennem is, mint egykor, épen;;Élne a hit, vigaszul nekem! Kis kacsóid összetéve szépen,Imádkozzál, édes gyermekem.tMajd ha játszótársaid közül Munka hí el - úgy lehet, korán -S idegennek szolgálsz eszközül. Ki talán szeret de mostohán:Balzsamúl a hit malasztja légyen|Az elrejtett néma könnyeken. Kis kacsóid összetéve szépen, Imádkozzál, édes gyermekem.