Medgidia, a hajdani város (dedikált példány) [antikvár]

Megszakadt történelem A két világháború közötti Slobozia^ község illusztrációkkal ellátott történetének nagyszabású tervéből csak néhány fénykép maradt fenn, és talán még P. tanító úr bevezetőjéből pár oldal. A polgármesternek támadt ez az ötlete a tanítóval játszott ostáblaparti közben, P. házának udvarán, a lombsátor alatt, és a nagyapám, aki akkor kezdett fényképezni, készített róluk egy képet. A lokálpatrióta tanító felajánlotta, hogy megírja a szöveget, míg a nagyapám, hogy lefényképezi a község épületeit és személyiségeit. Az ő közreműködése nem volt teljesen érdekmentes: kellett neki egy papír a városházától, hogy pillanatfelvételeket készíthet a vásárokon és a búcsúkban. A tanító rábukkant a község eredetére. Senki sem tudta, hogy mennyire régi. A szájhagyomány szerinti történetben voltak kellemetlen állítások, amelyeket P. tulajdonképpen nem akart megemlíteni. Később meggondolta magát, kutatta a község régi nevét, amelyet sehol sem talált, vagy legalább valami magyarázatot a nevére, amit a polgármester kérdése vetett fel: „Ilie úr, hogyhogy a mi községünk felszabadított cigány falu?" „Hát, ha az volt " „De Ilie uram, hol vannak azok a felszabadított cigányok?" A tanító felsorolt néhány nevet. Nem voltak sokan: „Összekeveredhettek a románokkal, vagy szétszóródhattak mindenfelé." „És minket, idevalósiakat is felszabadítottak?" A sötét bőrű nagyapámé volt a község péksége, de már fii fe! r ili',!: ' i' 1 ]' IM i «M i: i I : í d ^ Jelentése: szabad/felszabadított föld (román).