Nyitott szemmel (dedikált példány) [antikvár]

ELÖLJÁRÓBAN Most, hogy hosszas latolgatás után végül is elhatároztam, hogy - sok kiegészítéssel, adalékkal - „újraírom" 1981-ben az Albatrosz Könyvkiadónál megjelent könyvemet, bevezetőül szólnom kell néhány lényeges dologról. Mindenki előtt ismeretes, hogy 1989 előtt, az országunkból külföldre való utazás nem volt - mint manapság - kizárólag az illető akaratának függvénye. Ez úgy volt, többé-kevésbé, a varsói szerződés valamennyi államában. Nálunk talán még inkább, mint, teszem azt, Magyarországon. Az is köztudomású, hogy ez a szűk látókörű intézkedés nyomán kialakult helyzet a „sztálinista" módon lezüllött „szocialista tábor" sajátja volt (sok minden más, olykor embertelenségig fokozódó, csak névleg „kommunista megvalósítás" mellett). A varsói szerződés államaiba könnyebb volt eljutni (rendszerint 2 évenként), és „horribile dictu", még némi valutára is adtak egy utalványt. A könyvben szereplő magyarországi, csehszlovákiai, lengyelországi, oroszországi, NDK-beli emlékek és élmények tehát nem szorulnak bővebb magyarázatra. Annyit mindenesetre meg kell jegyeznem, hogy ezek szinte mindig a munkámmal kapcsolatos szakmai küldetéshez kapcsolódtak, amelyeken gyakran, részben vagy végig, a feleségem is részt vett. Külön kell megemlítenem a hosszas kubai kirándulást, amely a havannai tudományos kutatóintézet meghívásán alapult. Ezen intézet igazgatónője, egy küldöttség élén, többek között meglátogatta temesvári laboratóriumunkat, és röviddel ezután az itt tapasztaltak alapján három hónapos meghívást kaptam, hogy intézetükben kialakítsak egy, a kísérletes fejlődéstannal foglalkozó kollektívát. Eddig minden világos. Hozzá kell tennem, hogy a fentebb említett „keleti" utazáshoz kapott valutautalvány alig-alig fedezte a tartózkodás minimális szükségleteit. így - kiegészítésül - különböző „árut" vittem, illetve vittünk magunkkal: konyakot, neszkávét, alsóne-