Rövidzárlat az alvilágban (dedikált példány) [antikvár]

A KARA-KUM HOMOKJÁBAN Az idő olyan, mint a mákos laska. Erre akkor jöttem rá, amikor ezerkilencszáznyolcvankilencben megtaláltam anyut a fürdőszobában, miután - ki tudja hányadszorra - megpróbált végezni magával, mert apám, azt mondta neki: el fogunk költözni. Apám kedvenc hobbija a költözés, anyámé meg az önöldöklés volt. Én meg csak a mackóimat szerettem. A mákos laskának annyi szerepe volt az egészben, hogy anyu nem igazán tudott főzni, így az otthoni étlap állandó szereplője volt a laska sajttal, a laska tejföllel, a laska sajttal és tejföllel - ünnepnapokon meg mákkal. A pszichológusok azt állítják — nem teljesen meggyőzően —, hogy a gyermek egészséges lelki fejlődését a szülői szeretet biztosítja. Ez ostobaság. Az étkezésen múlik minden. Saját tapasztalat. Ha nem lett volna a laska állandósága az életemben, akkor végképp elvesztettem volna az irányt abban a rengetegben, amelyet apám és anyám mutatott, és amelyet életnek hívnak, ahogyan azt később megtudtam. Miután anyu kórházba került, és eljött hozzánk a nagymamám, hogy vigyázzon rám, elhatároztam, onnantól kezdve egyedül a mackóimat fogom komolyan venni, és bármilyen lényeges dolog is